A kereszténység kezdeti története elválaszthatatlanul összekapcsolódott a Római Birodalom történetével. A birodalom kettészakadása a keresztény vallásba n is olyan megosztottságot eredményezett, amelyet máig nem sikerült helyreállítani.

A megosztottság végül is az úgynevezett Keleti egyházszakadáshoz vezetett, melyre 1054-ben került sor, amikor IX. Leópápa és Cerularius Mihály konstantinápolyi pátriárka kölcsönösen kiátkozták egymást.

A szakadék a keresztes háborúk idején tovább mélyült, mivel a keresztesek 1204 és 1261 között megszállva
tartották és kifosztották Konstantinápolyt. 1274-ben és 1439-ben is hiába próbálkoztak a két egyház újraegyesítésével.
1965-ben az egyházak vezetői visszavonták egymás kiátkozását, és azóta némi közeledés figyelhető meg közöttük. Az ortodox egyházak szertartásai a konstantinápolyi liturgián alapulnak. Nem alkalmaznak hangszeres zenét, és az istentiszteleteket általában a helyi nyelv archaikus formájában, például ószlávul celebrálják. A püspöknél alacsonyabb rangú papok megnősülhetnek.

 

 

Az ortodox esküvő

Ortodox esküvőre természetesen az ilyen vallást gyakorló pár jelentkezhet, de az is megengedett, hogy az egyik fél más vallású. Egy kritérium van, keresztény legyen és a megfelelő papírokat (keresztelő, bérmáló) mutassa be az atyának az esküvőre való jelentkezéskor. Az ortodox félnek elég a keresztelő papírt vinnie magával.

Mivel hazánkban nincs olyan nagy létszámú ortodox vallású ember, így a szertartásra elég egy hónappal a kitűzött nap előtt jelentkezni. Itt is van jegyes oktatás, mely felkészíti a párokat a házasságkötésre. Az ortodox egyházról köztudott, hogy erősen ritualizált vallás. Más valláshoz képest jobban törekednek arra, hogy megőrizzék a misztériumot, nem akarnak mindent racionalizálni, megmagyarázni. A házasságkötéskor a papi áldás hozza létre a szentséget. Az atya mindkét felet megkérdezi szándékáról és arról is, hogy nem ígérkezett-e el már másnak. Ezután a jegyespár fejére koszorút helyez – mely a vértanúságra, egyben a házasságon belüli áldozatra utal –, s háromszor megismétli az áldás szövegét: „Urunk, Istenünk dicsőséggel és tisztességgel koszorúzd meg őket”. Ekkor mindketten keresztet vetnek. A szertartás alatt mindvégig ének, ill. kórus szól, próza nincsen.

Az Ortodox Egyházban a házasság szentségének nincs „törvényi” jellege. A házasság nem jogi szerződés, nem tartalmaz sem fogadalmat sem esküt. A házasság szentsége lényegében az emberi szeretet „megkeresztelése és megerősítése” Istenben Jézus Krisztus által, a Szentlelken keresztül.


Köszönet Tarkó Mihály atyának az információkért és segítségért.
Képeinken a miskolci Szent Háromság ortodox templom látható
Fotó: Szkrinyár Tibor/Video Duó Picture