Az Evangélikus esküvő
Az evangélikus egyházi szertartás kétoldalú bizonyságtétel a házasság isteni rendjéről. Egyrészről az egyház tanúskodik róla a szentírási igék olvasásával, az igehirdetéssel, másrészről a házasfelek tesznek bizonyságot a házasság isteni rendjéről azzal, hogy házasságuk ügyét Isten és a gyülekezet elé viszik, és válaszukat esküvel megerősítve kijelentik, hogy közös elhatározásuk, hogy házasságukat nem a maguk elképzelése vagy a világ szerint, hanem Isten szándéka és Jézus tanítása szerint kívánják megélni, mindhalálig tartó hűségben. Ehhez a szándékukhoz kérik a gyülekezet imádkozó segítségét és Isten áldását.
Amúgy az evangélikus esküvő nem sokban különbözik a katolikustól. A szertartás bevett elemei az esküvői harangok, ünnepélyes bevonulás a templomba, orgonaszó, ima, szentige, prédikáció, hűségfogadalom, gyűrűváltás, áldás, jókívánságok. Ezek a részek a nagy keresztény egyházaknál – láthatjuk – meglehetősen hasonlóak.
Kisebb-nagyobb eltéréseket azért megfigyelhetünk, pl. az evangélikus egyház alapvetően már jogilag kötelezőnek és érvényesnek ismeri el az anyakönyvvezető előtt kötött házasságot. A templomba kizárólag azért megy az ifjú pár, hogy Isten áldását kérje (a már megkötött) házasságra, és nem azért, hogy a már megkötött házasság egyházilag is törvényesítést nyerjen. Az evangélikus egyház szerint a házasság nem szentség, mint a keresztség vagy az úrvacsora. Az evangélikus egyház szerint emberi megegyezés.
Ha a vőlegény és a menyasszony is evangélikus vallású, bármelyikük lelkészénél bejelenthetik házasságkötési szándékukat, illetve a lakóhelyük szerint illetékes lelkész is felkérhető az esketésre. Ám ezt legalább 3 hónappal a tervezett esküvő előtt meg kell tenni. A bejelentkezéshez szükség van a keresztelő templom által kiállított keresztelő levelére, illetve a személyi igazolványra. Elviekben az esketés előtt be kell mutatni az anyakönyvvezető előtt kötött házasságot igazoló anyakönyvi kivonatot is, de ma már nem ragaszkodnak feltétlenül ahhoz,
hogy a polgári esküvő előbb történjen meg. A menyasszony és a vőlegény a szertartásra felkért lelkésszel egy vagy több személyes beszélgetést folytatnak, melyek időpontjait és alkalmait személyesen egyeztetik. A lelkipásztorral beszélgetve a jegyesek elmondják kívánságaikat az esküvő pontos menetével, a zenével, a virágdísszel és minden egyébbel kapcsolatban.
Magyarországon gyakori eset, hogy evangélikus nem evangélikus partnerrel szeretne házasságot kötni. Amennyiben a nem evangélikus fél egy másik keresztény vallás követője, az esküvőt bármelyik fél vallásának templomában meg lehet tartani. Néhány éve fennáll az a lehetőség is, hogy a pap a másik vallás templomában történő esketéskor bevonható a szertartásba. Kivételes esetekben lehetséges felekezet nélküli (illetve nem keresztény) személyt evangélikus vallású személlyel egyházilag összeesketni, de az esküvőt egy felvilágosító beszélgetésnek kell megelőznie és (mint az elvált személyek esetében) az illetékes lelkész megalapozott esetben visszautasíthatja az esketést. S ha már szóba került – ugyan az evangélikus egyház is a házasság felbonthatatlanságát vallja, lehetőség van a második házasságkötésre is, mivel az egyház azt vallja, hogy az embereknek Krisztus által minden bűnt meg kell tudni bocsátani, így a válással végződött házasságban tett fogadalom megszegését is. Az illetékes lelkész személyes beszélgetés alapján dönthet arról, hogy hajlandó-e egyházi szertartással összekötni a két fél életét vagy visszautasítja az elvált fél újbóli esketését.
