Nászkalauz

A zsidó esküvő

​"Nincs férfi nő nélkül, sem asszony férj nélkül, egyikük sem lehet Isten nélkül." /Genesis Rábá 8:9/

Zsidó esküvő csak akkor köthető meg, ha mindkét fél ilyen vallású. Amennyiben az egyik eltérő hitű lenne, úgy neki előtte fel kell vennie a zsidó vallást. A rabbinál kell előzőleg a házasulandóknak bejelentkezniük és az erre vonatkozó igazolásokat bemutatniuk. Szombaton és ünnepnapokon, valamint gyászidőszakban (az év 10 hetében) nem lehet esküvőt tartani. 


Az előírás szerint a menyasszony a házasságkötés előtt egy hétig nem találkozhat vőlegényével. A nagy napot megelőző este mindketten - természetesen külön-külön- egy rituális fürdőt vesznek.
Az esküvő színhelye minden esetben egy sátor, az ún. hüpe. Korábban ezt a szabad ég alatt állították fel. A fejük felett látható csillagok a bő gyermekáldást szimbolizálták. Ma leginkább zsinagógákban építik ezt fel. Az esküvőt megelőzően kerül sor a fátyolozásra, amikori a vőlegény lefátyolozza a menyasszonyt, ami azért is praktikus, mert utána biztosan tudhatja, hogy nem jár úgy, mint Jákob (Leát vette el szerelme, Ráchel helyett). A bevonuláskor a vőlegényt két férfi, a menyasszonyt két nő vezeti be – ez általában a mamák és a papák tiszte. A sátor alatt várja a vőlegény aráját, aki megérkezésekor háromszor majd kísérettel hétszer körbejárja jövendőbelijét, végül annak jobbján megáll. A rabbi elmondja az eljegyzés két áldását, majd a fiatalokat megitatja borral. A vőlegény és a lefátyolozott menyasszony a borra elmondanak egy áldást. Itt húzza a menyasszony mutató ujjára a vőlegény a gyűrűt, és közben ezt mondja:

 

Háré át m'kudeset li b'tábáát zo k'dát Mose v'Jiszráél. "Ez által a gyűrű által légy nekem szentelt Mózes és Izrael törvénye szerint." Ha a menyasszony elfogadja a gyűrűt, akkor beleegyezett az esküvőbe. A gyűrű a folyamatosság megtörésétől félve nem lehet sem köves, sem vésett. S azért a mutatóujjra húzzák fel, mert az áll a legközelebb a szívhez. A gyűrűhúzási szertartás két hagyományhű zsidó férfi jelenlétében kell, hogy megtörténjen, akiket semmiféle rokoni kötelék nem fűz sem a házaspárhoz, sem családjukhoz, és egymással sem állnak rokonságban. Csakis ők tanúsíthatják a történteket, függetlenül attól, hogy kik vettek részt rajtuk kívül a szertartáson. Ha nincs meg a két kompetens tanú, a házasság érvénytelen.
A szertartás fontos momentuma a házasságlevél (ketuba) felolvasása. Ez a szerződés másfélezer éve ugyanazt a szöveget - a férj három kötelezettségét (etetés, itatás, ruházkodás)  a feleséggel szemben - tartalmazza. A szövegben természetesen csupán az időpont és a nevek változnak. A szerződést két tanú írja alá. Ezután a rabbi elmondja a hét áldást  Mindketten isznak a borból, de már nem a rabbi itat, hanem a vőlegény.  Aztán lekerül a fátyol a menyasszonyról és a szertartás a pohártöréssel zárul. Ilyenkor a vőlegény egy nagyon értékes pohárkészlet darabját töri el, hogy valami hiányérzetünk legyen. Ennek az a lényege, hogy emlékeztessen bennünket arra, hogy nem mindig csak jó dolgok történnek az ember életében, hanem rosszak is. Valamint arra is, hogy amíg az elpusztult harmadik jeruzsálemi szentély fel nem épül, addig ebben a boldog pillanatban sem lehet teljes az öröm.
A Talmud előírása szerint három dolog által válik valaki feleséggé, ill. érvényes a házasság: a házasságlevél, a pénz (itt a gyűrű!) és házassági együttlét. Ez utóbbit szimbolizálja az a mozzanat, amikor az ifjú pár a szertartás végén egy külön szobába vonul el. Az esketés záróakkordja, amikor a násznép előtt kitárul a Frigyszekrény, melyben Mózes öt könyve, a Tóra - tekercsek találhatók.
A ruhákról néhány apró, de fontos megjegyzés. A menyasszonyénál egy kikötés van csupán, ne legyen sehol túl rövid vagy túl kivágott. Általában fehér ruhát, fejdíszt és fátylat viselnek, melyek a tisztaságot jelképezik A vőlegény hagyományosan általában a halotti ruháját, a kitlit veszi fel.
Ezután már csak a dínomdánom következik. Régen külön táncoltak a férfiak és nők, de ma már közösen mulatoznak és ünnepelnek az ifjú párral.