Az Evangélikus esküvő

Az evangélikus esküvő nem sokban különbözik a katolikustól. Esküvői harangok, ünnepélyes bevonulás a templomba, orgonaszó, ima, szentige, prédikáció, hűségfogadalom, gyűrűváltás, áldás, jókívánságok - ezek a fő elemek a nagy keresztény egyházaknál meglehetősen hasonlóak. Tartalmilag is túlsúlyban van a közösen keresztényi a felekezetileg elkülönítővel szemben.

Csak másodszorra tűnik fel valamelyes különbség. Például az evangélikus egyház alapvetően már jogilag kötelezőnek és érvényesnek ismeri el az anyakönyvvezető előtt kötött házasságot. A templomba kisárólag azért megy az ifjú pár, hogy Isten áldását kérje (a már megkötött) házasságra, és nem azért, hogy a már megkötött házasság egyházilag is törvényesítést nyerjen. A evangélikus egyház szerint a házasság nem szentség, mint a keresztség vagy az úrvacsora. A evangélikus egyház szerint emberi megegyezés.

A evengélikus egyház szellemében természetes, és mi is azt reméljük, hogy a házasfeleket Isten egymásnak teremtette. De ezt a hitben csak remélhetjük és imádkozhatunk érte, nem állíthatjuk teljes bizonyossággal. Véleményünk szerint minden házasság nagy kockázat és kihívás mindkét fél számára. Ezt nem volna helyes elhallgatni. Ezért rá kell mutatni arra, hogy ajó partneri viszony sok fáradsággal jár és állhatatosságot kíván, ezért állandóan szüksége van Isten segítségére. A barátok (pl. a tanúk és a rokonok), de hivatalos szervek is, bisonyára szívesen adnak tanácsot mindkét házasfélnek, ha maguk nem tudnak megbirkózni a nehézségekkel.

Mi, evangélikus lelkészek, nem csak mint az esketési szertaratás ceremóniamesterei szolgálunk, hanem később is rendelkezésre állunk lelkipásztorként, utitársként és tanácsadóként. Közülünk sokan már házasok, és ilyen vonatkozásban is segítséget nyújthatunk. A házasság számunkra is, mint a katolikusok számára, felbonthatatlan. Természetesen az evangélikus esketésnél is elhangzik "míg a halál el nem választ". Mindenesetre az eddig elmondottakból világossá kell hogy váljék, hogy az evangélikus egyház azért nem zárja ki teljesen, hogy a két fél nem csalódhat egymásban.

Egy régi közmondás szerint Isten görbe sorokra is tud egyenesen írni. Vannak házasságok, amelyek a kezdeti nehézségek ellenére az idők folyamán és a házasfelek fáradozásainak köszönhetően igazi jó házassággá válnak. Minden jó tanács ellenére azonban vannak olyan házasságok is, ahol a válás sajnálatos módon elkerülhetetlenné válik mégsem lehet szemet hunyni afelett, hogy ilyenkor kifejezetten egy igéretet szegnek meg és mindkét fél hibás ebben (függetlenül attól, hogy egyházilag vagy csak polgárilag esküdtek-e meg).

A katolikus egyháztól eltérően ilyen esetben ragaszkodunk ahhoz, hogy nekünk embereknek krisztus által minden bűnt meg kell tudni bocsátani. Ez alól egy házasság szomorú hajótörése sem kivétel. Az evangélikus lelkész kivételes esetekben megteheti, hogy elváltakat egy új tartós kapcsolathoz segít hozzá egyházi esketéssel. Ennek eldöntésében kizárólag a lelkipásztor illetékes. Ez azt jelenti, hogy amennyiben kitér ez elől a lehetőség elől, negatív hozzáállását egyéni döntésre alapozta, és nem rejtőzhet semmilyen egyházi törvény mögé.

Most térjünk vissza magához az esküvőhöz.

Magyarországon gyakori eset, hogy evangélikus nem evangélikus partnert talál magának. Amennyiben a nem evangélikus félegy másik keresztény vallás követője, az esküvőt bármelyik fél vallásának templomában meg lehet tartani. különösen üdvözlendő, hogy néhány éve fennáll az a lehetőség, hogy a pap a másik vallás templomában történő esketéskor bevonható a szertartásba. Kivételes esetekben lehetséges felekezet nélküli (illetve nem keresztény) személyt evangélikus vallású személlyel egyházilag összeesketni, de az esküvőt egy felvilágosító beszélgetésnek kell megelőznie és (mint az elvált személyek esetében) az illetékes lelkész megalapozott esetben visszautasíthatja az esketést. Döntő fontosságú a motivum, hogy miért kívánjákaz egyházi esketést, mivel ha ez csak "dekoráció " akar lenni, erre az evangélikus templomok nem alkalmasak. amikor azonban két embernek az az óhaja, hogy valóban Isten áldását kérje a házasságra, az evangélikus templom ajtaja mindíg nyitva áll. természetes, hogy az evangélikus esküvőnek is lehetőség szerint szépnek kell lennie, de a külsőségek mindíg csak alátámasztó és nem uralkodó funkciót tölthetnek be.

Mit tegyünk, ha evangélikus szertartás szerint akarunk házasságot kötni?

Először is le kell szögezni az időpontot. A lelkészi hivatal felkeresésekor megállapodás történik az esküvői beszélgetésről a lelkipásztorral vagy lelkipásztornővel.

Házassági "oktatás" Budapesten általában nincs az evangélikus egyháznál, de nincs evangélikus esküvő előzetes személyes beszélgetés nélkül sem! Erre az Ön lelkipásztora szivesen szakít időt - és önnek is szakítani kell - hiszen egy nagy esemény előkészítéséről van szó.

A következő iratokra van szükség:

• a keresztlevél
• az anyakönyvvezető előtt kötött házasságot igazoló okirat
• személyi igazolvány

Ha Ön nem a lakóhelye szerinti templomban kívánja az esküvőt megtartani, meghatalmazásra van szükség az Ön lakóhelye szerinti lelkészi hivataltól. Ezt rendszerint minden további nélkül kiadják és megküldik egyenesen abba a lelkészihivatalba, aholaz esketés történik. A lelkipásztorral való beszélgetés folyamán minden részletet tisztázni lehet (az esküvő pontos menete, zene, virágdísz, költségek, különleges kivánságok).

Ezen beszélgetés folyamán Ön előadhatja egyéni kívánságait az imákkal, zenével és az esküvő menetével kapcsolatosan. Megkaphatja a hűségeskű szövegét, a pap megmutathatja a templomot, és mindenekelőtt egy kicsit közelebbről megismerik egymást. Ezek után már csak sok sikert kívánhatok önnek az előkészületekhez, és sok boldogságot a házassághoz.